MFT Tudománytörténeti Szakosztály, 2001 dec. 17, 14,00

Magyar Állami Földtani Intézet, Bp. XIV. Népstadion út 14

Geológia a költészetben – költészet a geológiában

I. próbálkozás

Tagtársaink beküldött gazdag anyagából a válogatás hálátlan feladatát elvégezte:

Dudich Endre és Hála József

ELSŐ RÉSZ: Geológia a költészetben

Bányák és bányavárosok
Petőfi Sándor: Bányában
Áprily Lajos: Néma kőbánya
Versényi György: A tündérgyík (Selmecbánya mondája)
Versényi György: Vadászszerencse (Körmöcbánya mondája)
A geológus
Gothan, W.: Mi a geológus?
Nopcsa Ferenc: Konvenció
A Természet harmadik Országa

A Biblia: 104. zsoltár, részlet

Lessing, G.E.: A Természetnek három Országa (részlet)

Weöres Sándor: Víz-torlasztó hegyfalak…

Juhász Ferenc: Templom Bulgáriában (részlet)

Ásványok

Kosztolányi Dezső: Smaragd és zafír

Martialis: Borostyánkő

Népkölt.: Tessék

Kőzetek

Lucretius Carus: Az Etna

Goethe, J.W. : Jó Werner..

Madách Imre: …széndarab

Reviczky Gyula: Meteorit

Ősmaradványok

Szent-László-pénze (részlet)

Balatoni kecskekörmök (részlet)

Dénes György: Hal a homokkőben

Scheffel, v.V.: Az Ichtyosaurus

A luzerni óriás

Mammuth zápfog

Áprily Lajos: Ma milyen szép vagy

Juhász Ferenc: A Mindenség szerelme (részlet)

Vizek

Lao-ce: Az Út és Erény könyve (Tao-te-king), 78. és 66

Csuka Zoltán: Szent Anna tó

MÁSODIK RÉSZ: Költészet a geológiában

Komoly versek

Hellaakoski, A.: Szó

Vadász Elemér: A tudomány…

Vadász Elemér: Lábraálltam…

Horusitzky Ferenc: Hej, minden, minden egyremegy…

Papp Ferenc: Szombat este

Balogh Ernő: Praefatio

Kisvarsányi Géza: A Sziklás-hegyekben

Szilágyi Albert: Geológia

Hevesi Attila: “Ének” a kőzetlemezekről

Kozma Károly: Geológus epilógus

Réthy Károly: Séta a pokolban

Geológusok versei geológusokhoz

Vadász Elemér: Szádeczky Elemérnek

Vadász Elemér: Vendl Aladárhoz

Vadász Elemér: H.F. barátomhoz

Horusitzky Ferenc: Vadász E.-nek

Buday György: Doktor Majzon Lászlóhoz

Terepmunka, kirándulás, jelentés

Marzsó László: Búsan megyen…

Kilényi Tamás: Egy bükki kirándulás emlékére

Buday György: 1951 április havi működési jelentés

Geológus-humor

Buday György: Levél Arácsról

Horusitzky Ferenc: Velencei szerenád

Juhász Árpád: Szexuálvulkanológia

? Andezit Géza

? Goldschmidt előtt …

Papp Gábor: Gé-ológia

Buday György: Víg élet a Földtaniban (részletek)

Dudich Endre: Centenary BLues (részletek)

 

Nincs kizárva, hogy

folytatása következik

 

 

 

 

Vissza a tartalomjegyzékhez

 

B e k ü l d ő k

Dobos Irma

Dudich Endre

Farkas Péter

Hála József

Hevesi Attila

Kázmér Miklós

Kisvarsányi Géza

Kordos László

Kozma Károly

Papp Gábor

Papp Péter

Réthy Károly

Szilágyi Albert

Tóth Álmos

Végh Sándorné

Vető Istvánné

Viczián István

Wanek Ferenc

Köszönjük kedves Mindnyájuknak!

 

Vissza a tartalomjegyzékhez

 

 

ELSŐ RÉSZ: Geológia a költészetben

Bányák és bányavárosok

Petőfi Sándor: Bányában

Ezer ölre vagyok idelenn a

Föld ölében,

Hol az ősi örök éj t anyázik

Vadsötéten.

Ezer ölre! tán már a pokol sincs

Innen távol;

Vagy már benn is vagyok a pokolban?

Benne, mert a sátán háza ott van,

Ahol az arany terem.

Bányaszellem, sátán, kincs királya,

Mit adsz értem?

Vártam, vártam és hiába, mert a

Kincs királya

Bennmaradt a sziklák tömegében,

Ki nem álla.

S mért nem állt ki? miért nem jelent meg?

Csak azért, mert tudta, hogy enyelgek,

Hogy szívem nem eladó.

Nem, szívem nem eladó, e szívnek

Nincsen ára,

Nem megy az be a hatalmasoknak

Kincstárába…

Széjjelosztom én a szegénységnek,

Kik kunyhóban és útfélen élnek,

Köztök ingyen osztom szét.

Nagybánya, 1847 május 25

Beküldte: Hála József

Áprily Lajos: Néma kőbánya

Vén sziklafal. De itt-ott már bozót:

vadrózsa, repkény, borbolya s szeder.

Félkatlanában hangot és echót

nagynéha mállott kő esése ver.

Ma szélkerülte enyhhely, csendsziget.

Rég volt, hogy zúgott itt a munkazaj

és lenn a szürkés-kék andezitet

hajók várták, ringó dereglye-raj.

De hogyha ősz jön s köd jön, áradó,

hang száll a ködből, hang, mely már zene.

Mintha egy rég eltűnt kőfaragó

finom fejtő csákánya zengene

Beküldte: Papp Péter

 

Versényi György: A tündérgyík (részletek)

Ki medvékkel birokra kelt

s remegni nem tanult,

beteg jó anyjáért remeg,

már eddig tán kimúlt.

Öreg bűbájos ott lakik

az erdő mélyiben,

segítni nem jő, míg neki

aranyat nem viszen.

Hát ím egy óriási gyík,

nagyobb mint egy tehén,

előtte gyorsan elsuhan

s odább egy lyukba mén.

Felugrik és utána ront,

csak ássa a lyukat,

s uram-teremtőm, a dolog,

ni csak, hová lyukadt!

Pásztorgyerek tiszta csupa

aranybányát talált.

Beteg anyjához rögtön is

a bűbájos leszállt.

Meggyógyult és soká, soká

Éltek nagy boldogan.

S a helyen, hol az így esett,

ma Selmecbánya van.

Két gyíkot címerében épp

ma is azért visel.

Nézd meg saját szemeddel, ha

nekem tán nem hiszel.

Beküldte: Hála József

 

Versényi György: Vadászszerencse (részletek)

Szegény vadász, gazdag leány

Egyamást szeretik.

Csak azt tudják, hogy boldogok,

Csupán ezt érezik.

“Ezüst-juhász az én nevem,

Aranyos lészen az,

Kinek leányom od’adom,

Ez egyszer szent igaz”!

Szegény vadásznak szíve fáj…

Rebben fogolycsapat.

Köz éjük lő, egy szép darab

Találva ott marad.

Akaratlan felmetszi a

Meglőtt fogoly begyét

S aranylemezke tűn elé,

Kápráztatja szemét.

Egy gondolat, nagy és merész…

Hamar munkára kel.

Szegény vadász gazdag arany,

Ezüst-bányára lel.

Ezüst-juhász leányát is

De bezzeg megkapá,

Arany-vadász menyasszonyát

Lakába elhozá.

E helyt gazdag bányáival

Körmöc azóta áll.

S álljon soká! az égre fel

Szívünk imája száll.

Beküldte: Hála József

Vissza a tartalomjegyzékhez

 

A geológus

Gothan, W. (1951) Mi a geológus?

Követ kopogtató, sósavat csorgató

Hátizsák-cipelő, kövület-körmölő

Földre tekintő, hegyet épitő

Néha jól helyező, benne gyönyörködő

Kapával földtúró, kartárs-szidalmazó

Irígységgel fűtött, sörrel hűtött

Forrást kereső, ritkán meglelő

Ezt magyarázó, érc-nyomozó

Csizmában szörpintő, sok pénzt igényelő.

Mindenütt utazgat, sokat bizonygat

Többnyire füstölő, likakba betörő

Térképet rajzoló, gyakran kontárkodó

Gyüjtemény-bővítő, semmire tanító,

Szelvényt igényelő és eszményesítő,

Gyakran szégyent valló, sztratigrafizáló

Mikroszkopizáló, petrografizáló

Zavargást kedvelő, mindent áttoló

Megfúró, locsogó

Tintapocsékoló, véleményt rögzítő

Könyvmagoló, egész hihetetlen

Jövendő kövület.

 Vadász Elemér fordítása.

Beküldte: Hála József

 

Colez Marku (báró Nopcsa Ferenc): Konvenció

Akár bátor, akár gyáva,

E lvhű vagyok, kissé báva,

Merev legyek, engedékeny,

Egyre megyen, mindegy minden.

Halál után egyszerűen

Olyan kövület a nevem,

Mint a brachiopoda héj,

Vagy egy krinoidea nyél.

Vadász Elemér fordítása németbő l (1968 IV.16)

Beküldte: Hála József

Vissza a tartalomjegyzékhez

 

A Természet harmadik Országa

A Biblia ószövetségi részéből: 104. zsoltár (részlet)

Áldjad, én lelkem, az Urat!

Biztos alapra állítottad a földet,

hogy meg ne inogjon sohasem.

Az örvénylő mélység mint ruha takarta,

vizek borították a hegyeket.

De a te fenyegetésedre megfutamodtak,

szétriadtak mennydörgésed szavától.

A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek

arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted.

Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át,

hogy el ne borítsák ismét a földet.

Beküldte: Dudich Endre

 

Lessing, G.E. (1799): Természetnek három Országa (részlet)

Mi…iddogál és szerelmeskedik

A legelső Ország abból kerekedik

....

A Fák ’s Füvek tesznek második Országot,

Mert ámbátor isznak akkor, midőn esik,

De már Szerelemre egymást nem keresik.

A Kövek tsinálnak harmadik Országot,

Magokban foglalnak sok nagy drágaságot,

Semmiféle Kőnek nint sen Szo mjúsága,

’S társához Szerelme vagy Hajlandósága,

A mi hát sem Italt sem Hajlandóságot

Nem esmér, az teszen harmadik Országot.

Mert a mi Szerelem ’s Bor nélkül él és nő,

Az, ha bár Ember is, nem egyéb, hanem Kő.

Sándor István fordítása

Beküldte: Hála József

 

Weöres Sándor: Víz-torlasztó hegyfalak…. (részlet)

Víz-torlasztó hegyfalak,

szél-botlasztó bércfalak

mit bánják, ha mállanak,

mit bánják, ha porlanak.

Csak az ember bánta meg,

hogy a múlás szállta meg:

búsan jön-megy, ténfereg,

temetőtől fél, r emeg.

Beküldte: Dudich Endre

 

Juhász Ferenc: Templom Bulgáriában (részlet)

….a föld, a tojás-alakú termőtalaj,

amely pörög velünk, robog az űr szikra-porában,

S mit őriz magában, mit hord magába n,

akár az emberi szívbe, oda mi van betemetve,

mit hurcol magával kimondhatatlan

év-milliók óta szótlanul, panasztalan?

Csontot, csigolyát, koponyát, önnön verejtékét,

páfrányokat, szenet és érceket

és ismeretlen rétegekbe kristályosult ősállatokat,

hajdani virágok, halak rajzát a kövekben,

régi himnuszokat és elfeledett époszok töredékét

és megint csak csontot, csigolyát, koponyát

és hány milliárd porhanyós szemet,

őshalak rothadékát, gázokat, olajokat,

leomlott városok szobrait, márvány-cirádáit,

avas és új rétegekben, hogy szinte már kiszúrnak a földből

és lávát, folyékony tüzet, amit kedve jön néha kiokádni, --

termeli, s leszárítja újra mint gondolkodó fő

a verejtéket, roppant agy gondolatait,

határtalan időkig.

Beküldte: Dudich Endre

Vissza a tartalomjegyzékhez

 

Ásványok

Kosztolány i Dezső: Smaragd

Mi illik a te szép, vad kedvesedhez?

Mi hűti forró lázát? -- A smaragd.

Tedd gyűrűjébe a zöld, lanyha békét

s hogy meg ne únja hűvös, tiszta ékét ,

művész, kemény, fényes lánggá faragd.

 

Zafír

-- Egy indiai isten kék szeme. Ne

lopj el. Isten szeme mindent lát.

Beküldte: Viczián István

 

Valerius Martialis: Borostyánkő

Sétálván Phaeton hűs árnyán egy pici hangya,

gyantának ragadós csöppje ölelte körül.

S így, noha éltében mindig kicsinyelve, lenézve

járt, temetésében megbecsülésre talált.

Beküldte: Hála József

 

Népies dal töredéke

(Pálóczi Horváth Ádám dalgyüjteményéből)

Tessék

Sohasem ettem olyan jót,

Mint szépanyám főzö tt vólt,

Mandruckőbül, tüzkűbül,

Büdöskűbül, menykűbül.

Beküldte: Hála József

Vissza a tartalomjegyzékhez

 

Kőzetek

Lucretius Carus: Dolgok Természetéről (részlet a VI. könyvből)

Az Etna

Most azt tárom fel, hogy mint árasztja az Etna

Szörnyü kohójából lángját oly hirtelenül szét.

Első az, hogy bent üregekből áll az egész hegy,

S szinte egészen barlangos sziklákon alapszik,

És valamennyi üreg tele van széllel s levegővel.

Mert ott szél támad, hol légvonat illan alá s fel.

Hogyha ez aztán fölmelegült és áthevitette

Mindazt, mit csak elért, sziklát, földet, s kebelükből

Fennlobogó lángú s izzó tüzeket szorított ki,

Felszökik, és egyenes kürtőin a hegynek előtör.

Szikrázó tüze messzire száll, s hamuját csak úgy ontja.

Sűrü sötét füstfelhők áradnak ki a torkán,

Közben roppant súlyú sziklákat hajigál ki.

Hidd el, hogy mindezt a viharzó szél, mi okozza.

….

S minthogy a tenger színétől fel a hegy tetejéig

Nyúlnak a barlangok, meg kell valljuk, hogy a járás

Nyitva a tenger előtt, s mivel így ő is behatolhat,

Nyilván ő is szítja a lángot, mely kifelé tör.”

Tóth Béla fordítása

Beküldte: Kázmér Miklós

 

Goethe, J.W. (1819): Jó Werner…

Jó Werner alig lehunyta szemét

Elömlik Poszeidón birodalma,

Új úr: Hefaisztosz már állja helyét.

De engem le nem bír hatalma.

Krédót előtte csak valljanak mások

Kik könnyebben kötélnek állnak,

De nekem biz’ nem imponálnak

Új istenek s ma lett bálványok.

Beküldte: Hála József

 

Madách Imre: Az Ember tragédiája. XII. szín (falanszter), részlet

…………………Ím ásványaink.

Nézzétek, milyen roppant széndarab:

Egész hegyek valának ily anyagból,

Az emberek már készen szedheték

Mit most a légből szűr a tudomány

Nagy fáradsággal. Ezt az ércet itt

Vasnak nevezé s míg el nem fogyott,

Az alumínért nem kellett kutatni.—

Ez a darabka az arany, nagyon

Nevezetes s nagyon haszontalan.

Mert még midőn az ember, vak hitében,

Imádott felsőbb lényeket magánál,

Fölülállókat még a sorson is:

Ilyennek hitte az aranyat is,

Oltárain jólétet és jogot,

Mindent mi szent volt, áldozott, hogy egy

Bűvös darabját bírja megszerezni,

Melyért cserébe mindent kaphatott, --

Csodálatos tény, még kenyeret is.

Beküldte: Dudich Endre

 

Reviczky Gyula: Meteorit

Hol ritkaságok vannak összehordva,

A múzeumban, hátul egy sarokba

Egy meteorkőt hosszú évek óta

Tünődve ér, tünődve hágy az óra.

“Bár kő vagyok csak, szemre mint a többi,

De bennem, érzem, ami mégse földi”.

Beküldte: Hála József

Vissza a tartalomjegyzékhez

 

Ősmaradványok

 

Mondarészlet: Szent László-pénze

(a menekülő kunok)

…tőnek úgy, amint Kapolcs elrendelé:

Mint a zápor hull arany

Tarsolyokból és tüszőkből hulla szét,

(Könnyen szórták, mert rablák, nem szerezék!)

S Istenhez László buzgón fölesdekel,

Attól várva, hogy a bajt intézze el;

S ím, csodák csodája! ami most beáll..

Alig hisz szemének maga a király!

Tarsolyokból és tüszőkből egyre hull

Az arany még; de nincs, ki érte nyúl;

Úgy akarta Isten és a kidobott

Kerek arany mind kövekké változott…

Beküldte: Hála József

 

Mondarészlet: Balatoni kecskekörmök

A régi szép időkben

Egy szép királyleány

Aranyszőrű kecskéket

Őrzött Tihany fokán.

S amily hamar megnyerte

Sok ifjúnak szívét,

A rózsaláncot gő gje

Oly rögtön tépte szét.

Csak egyet vitt sírjába

A mélyebb érezet;

Fiát a tókirálynak,

Ki érte elepedt.

A tónak ősz királya

Haragra gyúlt ezért,

A bércztől a leányra

S a nyájra átkot kért.

A bércz tüzet bocsátott,

Sziklája mind kigyúlt,

Három nap, három éj, mint

Ítéletnapja dúlt.

A nyáj a Balatonba

Rohant, de benn veszett –

A tó máig kihányja

A kecskekörmöket.

A lányt pedig örökre

Bűbáj kötötte meg,

Foglyául tartja máig

Ki tudja mely üreg?

Szemmel nem látja senki,

Kézzel nem fogható –

De, bár ki megszólítja,

Visszhangja hallható.

Beküldte: Hála József

 

Dénes György (Szlovákia): Hal a homokkőben

A homokkőben a lét emléke él.

egy őskori hal finom művű váza.

Most fölsajog félmilliárdnyi év:

lét a nemlétet fennen magyarázza.

Beküldte: Farkas Péter

 

Scheffel, von V.: (1935): Az Ichthyosaurus siráma

Zörög a parti harasztos, sandán kivillog a tang.

A vízben egy Ichthyosaurus bánatos uszonya pang.

Kora romlottsága emészti, a régi júra letűnt.

Új hang, új stílus a jelszó , s ez betakarja a bűnt.

“No nézd a vén Plesiosaurus szemén a zöld karikákat!

Hát holtig fogja szeretni a Plesiosauricákat?

A Pterodactylus is, lám, bor mellett hajnalig ült.

Nem fizetett. Feliratta, s a kocsmából is kirepült.

Az Iguanodon se restell semmit, a kapcabetyárja!

Nyiltan puszilkodik a korzón, s az Ichthyosaura a párja.

Mi lesz a jurafiakból? Nem tudok kiokosodni!

Csak érzem, e nagyfokú züllés katasztrófát fog okozni!”

Így panaszolja a saurus, és krétafehér lesz az arca.

A Föl d meginog. Dübörög már a tűznek s a víznek a harca.

A bomladozó elemeknek boszorkánytánca keringett.

Egy rövid óra se telt el, s új réteg temette be mindet.

Így pusztult el a júra, s a kréta ír új dalokat…

Csak a tudós tárja fel újra, s néha koprolitra akad..

Matolay Tibor fordítása

Beküldte: Hála József

 

(Plater Felix?) A luzerni óriás

Luzern városnak határában,

Reyden nevezetű falvában,

Vén tölgyfa gyökere alatt

Lelték e roppant csontokat.

Nevezett város urai

Tudóst küldének oda ki;

Nekifeküdt a tetemeknek

S róluk alapos méretet vett.

Így tűnt ki, hogy talpára állva

Minő nagy volt e csont gazdája.

Megtudod, hogy mekkora volt:

Vedd tizennégyszer ezt a sort.

Mindez 1577-ben esett;

Isten tudja, mikor is élhetett.

Jékely Zoltán fordítása

Beküldte: Hála József

 

Mammut zápfog

Lám, ekkora volt valaha

Óriás ősünk zápfoga!

Nekünk már, satnya nemzedéknek,

Apró fogacskáink sem épek.

Jékely Zoltán fordítása

Beküldte: Hála József

 

Áprily Lajos: Ma milyen szép vagy

Ma milyen szép vagy és milyen meleg

A hervadástól féltve védelek.

Ne mondd, hogy puszta rém e félelem -- :

a múzeumban voltál már velem?

Üveg alatt, a félhomályon át

nézted a pálma kő-bordázatát?

Hideg sírjába most is visszajár

káprázatul a lázas, ősi nyár.

Tollak ragyognak, napsugár zuhog,

visszalobognak izzó trópusok.

Élő pompája, láttad-e, mi lett?

Kőgyüjtemény-dísz. Pálmakövület.

Kihűlt világok múmiá ja csak.

Megölte észak: “Erdély, Kolcpatak.”

…Hiába óvlak, elrepül nyarad.

Világok térnek vissza nélküled.

Melegségedből ennyi sem marad:

“Sabal maior. – Pálmakövület.”

Beküldte: Papp Péter

 

Juhász Ferenc: A Mindenség szerelme (részletek)

Ó, hogy szeretlek emberi-szentség!

Én nem akartalak fölfedezni sem,

mint a tudós a dolgok lényegét,

a világ-űr szellemét, a tengerfenék vegetációját,

az ős-lények életét…

Ó, áldott, boldog élet, benépesülő világ!

ott élnek tebenned az idő álmai, csókok, amik lehullva újjászületnek,

a baktériumok, algák, gyürüs-férgek, szivacstűk, a csigák,

a medúzák, férgek, pörgekarúak, ízeltlábú Trilobiták,

háromkaréjú-ősrákok, óriásrákok, ős-kelyhek, szivacsok, tömlős-állatok,

tebenned minden leendő, s halandó ott forog,

akár a csillag-rend, a korallok, szélesszárnyú Euripteruszok,

a kopoltyúkkal lélekző skorpiók, tengeri almák, liliomok,

dús változatban a tüskésbőrű tengeri sünök és csillagok,

mélyvízi uborkák, csoportosan világító virág-alakzatok,

a fejlábúak, a puhatestűek, a tintahal, a polip,

az Egyenes-szarv tebenned a Selachiusokkal osztozkodik,

ott hemzsegnek az egyiptomi-napisten nevű Ammoniták,

a fedett-fejüek, gyökérlábúak, mészvázasok, Fusulinák,

lihegnek, sziszeregnek teknőc ök, gyíkok, krokodilusok,

mint kardok kaszabolnak a vízben az Ichtiosaurusok,

izzanak egymáson, mint szerelmes gyárak, az óriásgyikok,

sütkéreznek arany-pocsolyában a huszonhatméteres Diplodocusok,,

mennek meghalni óriás-léptekkel a sárga Dinosaurusok…

Teb enned ott kering az emberig-futó gyönyörű zene,

amelynek miden létező csak egy-egy üteme,

s így épül föl a nagyszerű harmónia-épület,

s mert összeomlik, nem hagyhatsz ki akár egy ütemet,

a hangból kinő a másik hang, nála-teljesebb,

és arra rá a soronlevő, a mindig-tökéletesebb,

tebenned ott vannak már az iszonyú ősállat-temetők,

egysejtűek kréta-halmazai, őskori állat-csontmezők,

tebenned ott vannak feloldva mind a kőzetek,

és sejtté, hallá, sárkánnyá, madárrá sürüsödve a csillag-tüzek!

Beküldte: Dudich Endre

Vissza a tartalomjegyzékhez

 

Vizek

Lao-ce: Tao te king (az Út és erény könyve), részletek

78

Nincs lágyabb,mint a víz;

mégis a köveket kivájja,

nincs különb nála.

A gyenge l egyőzi az erőset,

a lágy a keményet;

az Ég alatt mindenki tudja,

mégsincs, aki valóban felfogja.

66

A folyam és a tenger

minden völgyi patak királya.

Mert alacsonyabb az ágya,

ezért minden völgyi patak királya.

Weöres Sándor fordítása

Beküldte: Dudich Endre

 

Csuka Zoltán: Szent Anna tó (részlet)

A hegyperemről láttam meg először,

a fák közt sötétkék sejtelem,

tündéri tó, rejtelmesen kísért már,

gyermekkoromtól együtt jött velem.

A kihűlt krátert lombok koszorúzzák,

örvényes mélyén örök nyugalom,

s a körb efutó hegyen évről évre

friss éltet fakaszt a levélalom.

Tűz volt itt egykor, forró, parázsló láva?

Most végtelen csend, titkos szerelem.

Dallama fönn az égen s lenn a tóban

visszhangzik s zengőn eggyé forr velem.

Beküldte: Farkas Péter

 

Vissza a tartalomjegyzékhez

 

MÁSODIK RÉSZ: Költészet a geológiában

Komoly versek

Hellaakoski, Aaro (Finnország) Szó

Valaha, mikor a világ

semmiből teremtetett,

míg föld és ég

formát kapott, sok szó nem esett.

De ami esett, az a kevés,

az űrbe vil lámként behatolt,

és mindenség állott elő, hol semmi se volt.

Elszaporodtak a szavak:

eget, földet megtöltenek –

De ismersz-e egyetlen-egyet

alkotó, mely csak a tied?

Képes Géza fordítása

Beküldte: Tóth Álmos

 

Vadász Elemér (1955): A tudomány…

A tudomány messzi fáklyafényét egy életen át lestem

Meddő sóvárgással, hogy idevezessem.

Most itt a földtannak nyílt útjain járunk,

Hogy minden újnak sarkig kaput tárjunk

Világító fáklyaként már nem loboghatok:

Mint hamvadó parázs is lángra lobbanthatok.

Földtani tüzeink, ha fölcsapnak az égnek,

Előnyére leszen dolgozó népünknek.

Beküldte: Hála József

 

Vadász Elemér (1969): Lábraálltam

Lábraálltam mégis aztán

Hegyen-völgyön gyalogolván

Félévszázad elteltével

Öregedve beteg lettem

Porcleválás, ernyedt izmok

Lábam már nehezen mozog

Bottal is gyakran imbolygok

Nyugdíjban már nem is járok

Többé nem geologizálok

Beküldte: Hála József

 

Horusitzky Ferenc (1960)

Hej, minden, minden egyremegy

Hej, minden, minden egyremegy.

A nap felkel, a nap lemegy.

Akár vagyunk, vagy nem vagyunk,

Akár bolond, vagy bölcs agyunk,

Hogy sírunk-e, vagy nevetünk,

Szeretnek-e, vagy szeretünk,

Akár teszünk, vagy nem teszünk,

Akár eszünk, vagy nem eszünk.

Ha nem eszünk, hát meghalunk,

Ha meghalunk, hát nem leszünk.

Alászolgája: mehetünk.

Szép álmaim, most csönd legyen.

Hisz minden, minden egyremegy,

A nap feljő, a nap lemegy.

Beküldte: Hála József

 

Papp Ferenc (1947): Szombat este… (részlet)

Ember akarok lenni, ki küzd, ki érez,

Ki tudja, mi a bánat, öröm, és az élet.

Nekem bánat más közönye, könnye,

nekem öröm a természet tarka köntöse,

mezőkre hintett sok virág, szálló madarak,

szökellő őzek, pillék, rezgő sugarak –

szememben a Teremtő megannyi másai:

megfogható lények, csodálatos szépek,

elsuhanó árnyak, elhaló emlékek.

Beküldte: Hála József

 

Balogh Ernő (Kolozsvár): Praefatio

Amit néktek

Kristály pohárba töltök

Lelkem tiszta óbora!

Mennyi tavasz nyilt

És ősz viharzott el,

Míg éltem

Zavaros mustja

Kiforrott.

Titkos erők

Dobálóztak a mélyén,

Forrt, mint a láva.

Szilaj ifjúi kedv

Sistergett, mint a

Bűn ös élet.

A mélyén kavargott

Méla lemondás,

Szárnyatlan szerelem,

Másokért síró szeretet,

De szebb jövőt sejtő

Csillogó hit

Gyöngyözött benne

Szüntelen.

Vegyétek! ez az én

Kiontott vérem,

Amit néktek

Kristály pohárba töltök.

Beküldte: Wanek Ferenc

 

Kisvarsányi Géza (USA): A Sziklás hegyekben

Zöldszínű, aranyszínű hegyek

Halkan zúgó sötét fenyvesekkel,

Sárga, rezgő aspen levelekkel,

Szikrázó napsütésben

Nyúlnak az égbe a csúcsok,

S a hófehér bércekre emelik

Lelkem legmélyebb titkait.

Ezek a félelmes hegyek

A kristályfolyókból emelkedő

Márványkőzetek,

Fátyolos vízesések,

A menyasszonyok szépségével,

A lélek őszi, halk csendjével

Vetélkednek.

Oly szép a fehér márvány,

Mint egy falusi menyegző,

Az ezernyi kristályban

Réz és arany csillog,

Fürdik a napsugár,

Ahogy visszaverik a fényt

A kristálylapok.

Egykor itt laktak

A Nagy szellemek,

Az Arapaho varázslók.

Itt táncoltak az ősi kísértetek

S itt borultak le az indiánok,

Hogy megcsókolják a földet,

S imádják a felkelő napot.

A természet e csodás világából

Messzire száll lelkem.

A Tisza mellé vágyom,

Szeretném látni,

Hogyan kanyarog

Egyre távolabbra,

Az alföldi délibábon.

Beküldte: Kisvarsányi Géza

 

Szilágyi Albert (1982): Geológia

Évmilliárdokra pillant vissza időben,

Elemben, kövesült élőben és a “kő”-ben.

Feltárja kezdet-kezdetét a Gömbön,

Sejteti, honnan támadt élet a Földön.

Elemzi virágkorát trilobitáknak

Idézi tengeriségét Triász s Jurának.

Megfesti rémségét “sárkányos” időknek,

Hajnalkorát írja a ma is élőknek.

Beszáradó sóképződményre mutat rá,

(Perm, miocénben találná, ha kutatná.)

Tűzhányót, lávaömléseket mutat ki;

ércre, bentonitra ott kell kutatni.

Felhozza csapdájából az olajat, a gázt,

Kőszénlelőhelyre ad tudományos ukázt.

Jólétet teremt több tudománnyal karöltve.

Hasznos tana Földünknek – az Emberig kitöltve.

Beküldte: Szilágyi Albert

 

Hevesi Attila: “Ének” a kőzetlemezekről

A szárazföldi talapzat

és az óceáni medence

határára vetetten

megbomlanak s egymásba kuszálódnak

a folyók szabályos rendben

lerakott kavics-, homok-, iszaphordalékai,

s egyensúlyuk veszítve

zagyárként zúdulnak le,

egymást szakítva, zúzva,

gyúrva és hömpölyögve

és kezdődik az óceáni medence.

Itt már alig van támpont.

Szétroppantak a gondosan őrzött csigaházak,

gyöngyházas kagylóhéjak,

sugaras tengersün-vázak;

koralljaid, ha voltak,

széttörtek, szétporlottak

s a hullámhajtotta kőtojások

iszapba-homokba fúltan

fekszenek eltemetve

jeltelen, víz alatti földcsuszamlások

behányta tömegsírban…

Lejjebb sötét homály van.

Vak halak tapogatják

törmelékét a fénynek,

s az óceáni lemez alábukó szegélyén

feltartóztathatatlanul vonszolódnak

a képlékenyen izzó lágyköpenybe.

Reményteljes ajánlás:

A mélytengeri árok szárazföld felőli peremén

az alátolódva megolvadó lemezszegélyből

friss gőzt, új lávát okádó-ontó tűzhányók támadnak,

s végig jelzik a partot,

és vörös izzásuk végig világítja éjszaka a kikötőket.

Beküldte: Hevesi Attila

 

Kozma Károly (Ajka, 1995): Geológus epilógus (részletek)

E meddővel tarkított kréta korú szenet,

A Bakonyban elrejtett kis bányatelepet

Harminckét éve ismerem, mint a tenyerem.

Itt kerestem vékonyabb-vastagabb kenyerem.

Hályog volt szememen, mikor ide jöttem

Nem követeltem, semmit sem kértem

Csak, hogy a földtant tiszteljétek

Minden jóslatát készpénznek vegyétek.

Több - kevesebb sikerrel elértem nálatok,

Hogy adott helyzetünket ugyanúgy lássátok.

Ám mégis gyakran azt csináltátok

Mitől a geológus hőgutát kaphatott.

Hiába mondta: vető van ott, pajtás!

“Geológus mondja; gond semmi, előre hajtás”!

S mikor a vető meddőt hozott elénk

A geológust rögvest elővették.

“Ki tervezte e fejtést? Be kellene csukni”!

Tudtam: én voltam, de mit lehetett szólni…

Mert tőletek a tonnát, a Giga-joule-t kérték,

S külön ráhatással mindezt el is érték.

Hogy közben jött a vető, és a vízbetörés

istencsapása volt és váratlan vízömlés.

Mindennek oka csak a geológia

S jött a kényszerszülte szöveg és a letargia.

Ám a lényeg mégis, hogy termelgettünk

Igaz, hogy szén helyett néha vizet meregettünk.

Mindennél fontosabb, hogy élnek még a bányák

A zivataros időket mindvégig kiállták.

Kedves Barátaim, idősebbek és fiatalok

Lélekben mindig veletek maradok.

Amig lélegzem és élek, rátok gondolok,

Geológusként is bányász maradok.

Beküldte: Kozma Károly

 

Réthy Károly (Nagybánya-Budapest): Séta a pokolban

A reggeli napfény elvész a ködben

s megdermedt vulkáni láva fölöttem.

Az ókortól cipelt munka oly komor,

s lyukas nadrágban fütyül a nyomor.

Még én lassan haladok a tárna kövén,

s falain a lámpámból kiszabadult fény.

A félelem mocorog reszketve csendben,

a szikláktól körülvett szívemben.

S a bányászok hada rohamra gyúlva,

a munka mérgét a sziklába fúrja.

S lelkükből oly nehéz sóhaj száll:

még sziklába zárva fészkel az aranymadár.

Így visz tovább két tudatlan lábam

az ősi pokolnak e kihalt templomában.

Beküldte: Réthy Károly

Vissza a tartalomjegyzékhez

 

Geológusok versei geológusokhoz

Vadász Elemér (1955): Szádeczky Elemérnek!

Köszöntünk Akadémiánk fő-Elemérje,

Kit folyton gyötör az anyagok miértje.

Elméd ionokkal telve

Vizsgálod melyiknek mi az elve

Újrarendezed az atomok világát

Keresed az elektronok párját.

Szeretettel nézünk föl Reád

S követni próbáljuk Geokémiád.

Beküldte: Hála József

 

Vadász Elemér (1956 november): Vendl Aladárhoz

Nyugtalan életünk vészes változásán

Köszöntelek mégis születésed napján.

Szavaim, ha késve bár, kezeidbe jutnak

Igaz barátságról gyenge jelet adnak.

Hetven év multával csökken a szenvedély

Igazmondásunkban növekszik az esély

Megértőbbé enyhül kritikus hajlamunk,

Pusztába hangzott el jótakaró szavunk.

Szeretet és magány az életed útja,

Tudományművelés volt a kormányrúdja.

Minden tetted tiszteletet keltő

Sokáig kísérjen egészség és erő.

Anyagvizsgálatban a szabályt megláttad,

Hírverés nélkül, jól is alkalmaztad.

Szerénységre intett minden lépted-tetted,

Nemzedékek nőttek föl ebben melletted.

Zárom mondókámat magam rigmusával,

Téged megelőzött multévi szavammal.

Hetven év határán megszűnik a remény

Az élet már csak fájó érzemény,

Siker, eredmények multat jelentenek,

Tövis és borostyán egyforma értékek.

Beküldte: Hála József

 

Vadász Elemér (1961): Dr. H. F. barátomhoz!

Mindenkor a magad útját jártad

Támaszt, megértést senkitől sem vártad.

Most hatvanas életéveid

Tudományban sokasítják érdemeid.

A földtant nem babérokért művelted,

Lelked tüzével melengetted,

Új eszmék sorával egyengetted,

Mások hasznára elengedted.

Évtizedeidre nyugodtan nézz vissza,

Erőd munkádban lesz s elméd s okáig tiszta,

Kritikád mely szeretettel teli,

Ezt a rossz verset is elismerheti.

Beküldte: Hála József

 

Buday György (1946): Doktor Majzon Lászlóhoz

Lóbálhatjuk már a diadalmi zászlót,

Mert most ünnepeljük Doktor Majzon Lászlót.

Koszorús fejedről elmúlt a rossz éra,

Megsegített a Szent Foraminiféra!

Mert mit élő ember csak nagy ritkán ér meg,

Íme, megkaptad a Szabó József érmet.

Más a borostyánt csak levelenként kapja,

De Te, a Tudomány mártír lelkű papja,

Egy szekérre valót kaptál ez éremmel,

És így dicsőséged nem mérhető szemmel.

Hódoló szívünket megfogja a Varázs,

S mint mikor valakit jól megcsíp a darázs,

Úgy villan egy szörnyű rossz érzés szívünkbe:

Ezüst érem helyett mást adtál kezünkbe.

Ki csodálatunkat így magadhoz vonzod,

Ezüst helyett vajjon miért kaptál bronzot?

Ez újabb ármányra forr az egész vérem;

Adjad vissza, hisz’ ez reakciós érem.

De ez dicsőséged nem rontja le nálunk.

Így köszöntőnk végén ismét gratulálunk.

Tudásod végtelen, emléked örökös,

Az Isten éltessen, jó öreg Üstökös!

Beküldte: Dobos Irma

Vissza a tartalomjegyzékhez

 

Terepmunka, kirándulás, jelentés

Marzsó Lajos: Búsan megyen

Búsan megyen a geológ

Nyelve már a térdéig lóg

Mert hogy feltűnt a szép ha jnal

Azóta ő szüntlen talpal

Völgybe leszáll, hegyre felmász’

Megnézni, hogy mészkő vagy gnájsz?

Üt nagyokat a sziklára

Bort nem fakaszt kalapácsa

Ebédel egy nagy fa alatt

Jó nedűért bármerre néz

Nincsen más csak kristályos mész.

Mire leáldozna a nap

Spongya szomjan hazaballag

Beér már a faluvégre

Nagyot kiált: “Ej, na végre!”

Rá van festve egy ajtóra

“Dohány, bor, sör és pálinka”.

Geológunk betelepszik

Nyelve fehér akár a szik

A liter bor egymást éri

De ő azt most már nem méri

Sűrűn oltogatja szomját

Végre szedi sátorfáját

Megrendelve a vacsora:

Zsírba sütve őzláb gomba.

Költöttem ezt Vég Szendrőben

Kilencszáz huszon kilencben

Beküldte: Hála József

 

Kilényi Tamás (1953 Húsvét): Egy bükki kirándulás emlékére (részlet)

Puhán zöldel a moha a mészkő-sziklák oldalán

Mint festő palettján pár odavetett színfolt,

s a néhány ittfelejtett hófolt

emlékeztet a télre csupán.

A kőzetek is örülnek a tavasznak, mohón

ontják törmeléküket a csillogó patakba,

mely csilingelve, kacagva szalad a puhán

kavargó, hömpölygő folyamba.

Sebesen úsznak a felhők az égen,

mint jólfestett kulisszák

egy kedves színdarab egyik jelenetében.

S a természet krónikása

a csillogó déli verőn

úgy mászik fel a meredek hegyoldalon,

mint apró bogarak a háztetőn.

Beküldte: Hála József

 

Buday György (1951): Április havi működési jelentés

Dr. Majzon László igazgató kartársnak

Mivel Nálad a pontosság nagy divat,

Nem szeretném kihagyni a havimat.

Buzgalmamnak nincs azóta határa,

Amióta kitoltál a határra.

Virradattó l késő estig furkálok

Fúrás közben kosztolok és irkálok.

Feltárom a dombokat és a völgyet

Éjjel pedig egy szőke kulák hölgyet.

Bár a Miháltz szívében bent nem vagyok,

Puszit adott jó munkámért, nagyot.

Túlfúrtam már többször is a normámat,

Nem állítom panaszra a pofámat.

Elég nekem a napidíj, csuhajja!

Telik abból erre is, meg amarra.

Beküldte: Dobos Irma

Vissza a tartalomjegyzékhez

 

Geológus-humor

 

Buday György (1944 nyarán): Levél Arácsról

Pesten volt lakásom, kávém és kalácsom

Most egy lyukban lakom Balatonarácson,

Kívül repedezett, bent dohos és piszkos,

De mindez nem fontos, hiszen bombabiztos.

Ivóvíz, az nincsen, de hogy mégis legyen,

Füredre kell mászom egy meredek hegyen.

Az élelem ügyét többen vették kézbe,

Igy maradtam én az ellátatlan részbe’…

A famíliák közt igen jó a viszony,

Dominál a pletyka, irigység és iszony.

Négyszemközt édesen beszélgetnek veled,

De a hátad megett kiszedik a beled.

A rengeteg munka mind nyakunkba szakadt,

Egyhangúlag szidni a Pesten maradtakat,

Kik nem jönnek ide, hanem ellenállnak,

És az óvóhelyen vígan szabotálnak.

A jó Gyula bátyánk, mindannyiunk atyja,

Aki a mögoldást sokszor halogatja,

Kihirdette nekünk a Csopaki högyön,

Az ember Harácson önellátó lögyön.

Bár többen megsúgták, hogy ő könnyen viccel,

Mert disznókat szállít köz - Opel Blitzcel.

Elhinni ilyesmit jó ízlésem gátol

Ámde észrevette őt egy Liberátor,

Megnyomott egy gombot, s utána nyomba’…

Elvitte mellőlem szobámat egy bomba.

Most egy rossz gatyában azonmódon állok

És a Balatonba be-evakuálok.

Amíg tart a meleg, elúszkálok itten,

Aztán pedig majd csak megsegít az Isten.

Visszamegyek Pestre, élve avagy halva,

Mert Arács r észemről végleg le van… 

Beküldte: Dobos Irma

 

Horusitzky Ferenc (1950): Velencei szerenád

Van egy vers a szelencémben

Mit csináltunk Velencében?

Amit most már tisztán látok

Nekem minden telér átok.

Ide telér – oda telér,

Egy pohár bor minddel felér.

Mit nekem egy kis baritka,

Mikor ott a fröccs is ritka…

Szívem bús, a kedvem méla,

Ezt megbánod, Jantsky Béla!

Mit bánom én, mit szól Minka,

Szép-e ez a turmalinka?

Egyet megtanultam máris:

Mi az, hogy hidrotermális.

Együtt van itt tűz is, víz is,

Ez nem pneumatolízis.

S megtanultam rögtön már itt,

Hogy a hegység magja gránit,

S zöld a fű és kék az égbolt…

Biztos az, hogy már elég volt.

Sokkal szebb és jobb volt itt benn

Mint ott kint az andezitben.

Szívem azt zokogja egyre,

Mért másztam a Meleghegyre?!

Végül azzal teszek pontot,

Hogy “Miklós” kapott egy csontot!

Írta mérgében

a Magyar Földtani Társulat

102-ik évében

Hazaffy Horusitzky Ferenc

Beküldte: Hála József

 

Juhász Árpád és az 1960/61. évi IV. és V. éves geológushallgatók (1961)

Szexuálvulkanológia

Északkelet messzi Tállyán,

Hol a tokaji terem,

Ott született meg ez a szép

Földrengető szerelem.

Volt egyszer egy Lakko Litka,

Dundi riolitleány,

Nem ismerte a szerelmet,

Boldog is volt igazán.

Ám egyszer a szarmatában

Megjelent egy szép legény,

Forrófejű, hangos kedvű

Andezitláva lepény.

Nem adott ő szerenádot,

Esténként nem hegedült,

Hanem a kis Lakko Litra

Rögtön reátelepült.

Ettől kezdve állandóan

Nyitva volt a hasadék,

Be is nyomult rendszeresen

A híg láva-maradék.

Lakkolitunk időközben

Erősen átalakult,

Domborodó belsejében

Vulkánembrió lapult.

Ám úgy határozott ekkor

A családi nagytanács:

Nem kell bébi, legyen inkább

Meg a magma-elhajtás.

De az idő gyorsan elszáll:

Megvénült a lakkolit,

Ráncos bőre alatt csupán

Kaolin van, s bentonit.

Andezit lepény barátunk

Róla lassan lekopott,

S meg-megtisztelt görgetegként

Egy-két pannon homokot.

Lakkolitunk szomorú lett,

Más megoldás nem maradt:

Oszloposan el is váltak

Néhány ezredév alatt.

Bús özvegyünk a negyedkort

Hévizekkel sírta át,

Könnyes szerelmüket őrzik

A végardói pocsolyák.

Beküldte: Végh Sándorné

 

?? Andezit Géza

Alsó tor ton, Stájer utca, első emelet,

ott lakik az Andezit Géza, nagyszerű gyerek;

mint egy spanyol hidalgónak, annyi neve van,

nem Don és nem Pedró, hanem így hívják sokan

hogy

hemi – orto – meta – hipo - vulkanit,

hemi – orto – hipo - meta - vulkanit,

hemi – hipo – orto - meta - vulkanit,

néha pados, néha gömbös,

kalapálásra közömbös,

néha sárga, néha piros,

netalántán vitrofiros.

Beküldte: Kordos László

 

??? Goldschmidt előtt

Goldschmidt előtt ezer évvel

miről mesél m ár a mult?

Hogy a Szaharán keresztül

egy kvarc-telér vonult.

Refrén

Egy kvarctelér, benne sok az arany,

csak ment és mendegélt,

bús volt és boldogtalan,

bús volt és boldogtalan.

Nem is sejti senki sem,

hogy a célja mi lehet,

hogy ez a szegény telér

Transvaal felé sietett.

Refrén

Egyszer aztán, szö rnyű vész,

jöttek ám vad arabok,

és a védtelen telérből

letörtek egy darabot.

Refrén

Végül mégis a telér

elérte Pretóriát,

és elment, hogy megkeresse

a nagy Great Dyke nagy fiát.

Refrén

Pardon, szólt egy gránit-aplit,

nincs még ötszáz éve sem,

hogy a kegye d vőlegényét

kitermelték teljesen.

Refrén

Beküldte: Kordos László

 

??? Gé-ológia

Dallam: Offenbach Kánkán, ill. a Kazal László-féle telefonkönyv-polka

Még azt mondják egyesek: a földtudósok hanyagok.

Ajánlom, hogy nézzék meg a harmadéves anyagot.

Évvégér e, azt hiszem, hogy nem leszünk már épeszűk,

illusztrációul csupán hallgassuk a gé betűt.

Gránit, gránát, granulit,

grauwacke és grammatit,

greizen,griott, greenockit,

gritsz, gipsz, gibbsit, gibbsitit.

Genus, gena, gemmula,

graptolita, Gryphea,

goethit, groutit, glaukonit,

glaukodot és glauberit.

Glossopteris, grosszulár, glaukofán,

gastrostyle, Gastropoda,

gélállapot, gehlenit,

gallit és a galenit.

Geddin, gröden, Gotida,

gneisz, Goniatitida,

gír, ganglia optica,meg globális-tektonika,

Gondwana, Gingko, gabbró..

Tanulunk mi 2Vt, gammát, epszilont és omegát,

subphylumot, hkl-et, bizony, keves kollegák!

Átböngészünk sok jegyzetet, telefonkönyv méretűt,

izelítőül hallgassuk újból meg a gé betűt…

Beküldte: Papp Gábor

 

Buday György (1949): Víg élet a Földtaniban (részletek)

Ott, hol a vén Stefánia hinti báját szerte-széjjel

Építette a Földtanit Lechner Ödön enyhe kéjjel.

Falán sok a majolika, diszítése pirogránit

Ez okokból kifolyólag, mondják, magyar stílnek számit.

Geológusok vára az, itt élnek sok kisebb néppel

És furkálják egymást agyon, komoly tudományos képpel.

Bár némelykor kint is fúrnak, tavasszal és főleg nyáron

tekintve a nemes célra, igen kedvezményes áron.

Nem régen még a Föld.Miv.-hez tartoztak, de unták nagyon,

Hogy talajos - kulákokkal legyenek ők agrárvagyon.

Megindult hát a Craelius ezen régi helyzet ellen,

Átmentek az Iparügyhöz, mert ott sokkal jobb a szellem.

Az igazgatói trónus kissé szűk, de puha bíbor.

uralkodik másodízben hőn szeretett első Tíbor.

……

A helyettes igazgató a nagyhirű dr. Majzon,

Szeretném, ha világhírét éreznék e jellemrajzon.

Idézik is világszerte, fehér, sárga, néger, sziú,

De ő mégis, azt suttogják, arany-érméjére hiú.

Sümeghy a sík fejével sík vidéket s vizet kutat,

Díjmentesen megmutatja, hol fúrjanak gémeskutat.

Nagyon bátor szaktekintély a közkedvelt dr. Szentes,

Riadtan csak akkor pislog, ha a terep pince-mentes.

Félévenként Kretzoi is látható, mint kóbor lélek,

tekintve a babonákra, ő-tőle én kissé félek.

Vidéken csak ritkán kísért, mert beéri ő a fiksszel,

Odvas csontok a szakmája, mégis az élőkkel mixel.

Az óvatos Jaskó Gamma kilométer-pénznek örül,

Felvételi területét kandúr - módra járja körül.

Most jött haza - Vadnyugatról a kitünő Pantó Gabi,

Nemes fémek kérdésében olyan ő, mint egy bölcs rabbi.

A Reich Lajos karrierje olyan szilárd, mint a gránit,

Nálunk az olaj-ügyekben Rockefeller-agynak számít.

Dühösen jár Noszky Jenő fokosával a Bakonyba’,

Mert amit kőzetnek nézett, az csupán egy bolondgomba.

Alig látszik ki a földből a kis fürge Balogh Kálmán,

Mégis rájött: a házasság a triásznál jobb találmány.

Mivel nálunk ismeretlen, mi a fene az a tőzeg,

Székel itt még társbérletben egy tőzegkutató közeg.

Egy év alatt rájöttek, hogy hegytetőn az nem terem,

És a feltárt eredménnyel tele van egy egész terem.

Igy múlnak a hétköznapok lassanként a Földtaniba’,

De eközben megy a munka, nincsen abba’ semmi hiba.

Közben írtam e rossz verset, melyre jogos a mentségem,

Mert szellemem, amint mondják, már nem olyan jó, mint régen.

Beküldte: Dobos Irma és V ető Istvánné

 

Dudich Endre (1969): Centenary Blues

A Saint Louis Blues, avagy a “Fekete mély vizen…” dallamára

Száz éve épp’ idén, Hantken volt nagy fiú;

K. und k. diri lett, de nem volt rá hiú.

Az Anstalt mellett is sok minden mást csinált:

Górcsövön és amúgy, vizsgált sok faunát.

Herr Professor! Vielleicht hat Hoffman recht?”

Visszavág, nem volt rá sose rest.

A Balaton körül tudós csapat kutat,

Lóczy L. senior mutatja az utat.

Nagy monográfia, klasszikus, készül így;

Magyarul, németül – sárgul a sok irígy.

“Hej, uraim! Fiam is lesz diri!”

Lóczy szól, s keresztül is viszi.

Öncélú tudomány – idejét múlt dolog;

“ Kőolajkutatás!” … (Rotary-gép forog --)

Böckh Hugó messze jár, Iránig meg se áll,

S a “Perzsa Köztömeg” felfedezőt talál.

Sok más vezér követte Böckh fiát –

Egyikük bírta Albániát.

Királyi cím helyett nevünk lett Állami –

Fényes szelek között kellett helyt állani.

Több mint tíz éve már, új Főnök, új irány,

Tervszerű munka van, s ötletben sincs hiány.

Elvtársak, ez magasztos pillanat:

Századik éve gyűl sok adat.

Harmadik Körlevél nagy bátran útra kél,

Sok szépet s jót igér – nem férfi az, ki fél.

Bauxit meg júra és végül az eocén

vezető készül itt: megannyi kész regény!

Sok nagyfejű küldött be közleményt –

Kellene adni rá véleményt…

 

Utóirat és ajánlás

Magunk se hittük el, hogy nem lett semmi baj:

Siker volt, nagyszerű, ho gy igazán “ihaj!”

Sok volt az idegen, de mit látott: magyar;

Jókedvvel megy haza, s nem felejt egyhamar.

“Nagy munka volt!” – a Főnök még nagyobb:

Sokunkat -- dolgozni is hagyott.

Beküldte: Dudich Endre

 

 

 

 

A szerkesztők ezúton is kérik mindazon kedves és lelkes kollegák megértését és elnézését, akiknek a beküldött anyaga ebben az összeállításban nem kapott helyet, vagy több beküldött anyag közül nem az, amelyet inkább szívesen láttak volna. Mindezek a hibák reményünk szerint a jövőben helyesbí thetők, a mulasztások bepótolhatók lesznek.

Dudich Endre Hála József

 

Vissza a tartalomjegyzékhez