Paleoalkohológia

 

Beküldte Krausz Sándor

A természettudományok rohamos fejlődése a XX. század folyamán egész sor új tudományág kialakulására vezetett. Ezek közé tartozik a paleoalkohológia is. Erről adok most rövid tájékoztatást.

E tudomány kialakulása is elszórt, szerencsés leletekkel kezdődött. A század legelején amerikai kutatók a Burgess-palákból Brandya mirabilis néven jó megtartású palackokat írtak le. A norvégiai szilurból keresztben álló szemű trilobiták kerültek elő, amelyeket Asaphus delirioformis néven ismerünk. A germán triászból előkerült hüllőmaradványok koponyáin Rühne jellegzetes, székláb okozta sérüléseket figyelt meg. A weald-fácies híres bernissarti lelőhelyének Iguanodon maradványain, mégpedig azokon, amelyeket Nopcsa hímeknek tart, az orri részeken a legtöbbszőr sikerült vörös elszíneződéseket megfigyelni. Újabban a nőstényeknek tartott példányokon, ha kevesebb esetben is, sikerült kimutatni ezt a jellegzetességet. Csak ezt a néhány példát akartam itt kiragadni. Akik közelebbről akarják a kérdést tanulmányozni, bőséges ismertetést találnak Julius von Pia: Grundprobleme der Paleoalkohologie és Iszakosi Magaszakii: Alcohol and Geology c. műveiben.

Julius von Pia a következő fontosabb törvényszerűségeket állapítja meg; Az alkohol eredetileg a tengervízben volt oldva. A kambriumban, az élőlények minimális szeszszükségletét véve alapul, 0,3 – 0,5 % alkohol tartalommal számolhatunk. Ma alig kifejezhető a tenger alkohol tartalma. Oka kétségtelenül a tengervíz párolgása és az alkoholnak a világűrbe történő elszökése. Ez általános tendencia, következményei gyászosak. A szárazföldeken a növények jelentek meg először, és miután így az alkohol szükséglet biztosítva volt, megjelentek az állatok is.

Különféle növényekből különféle alkoholok keletkeznek, így a földtörténet folyamán a Föld alkoholkészlete minőségileg is változik. Azok az állatok, amelyek ezt bírják, eurimaligámok, melyek a szeszfokra érzékenyek, sztenomaligámok. Előbbiek jellegzetes példái a Nautiloideák, uttóbiaké az Ammonoideák. Az alsó- és felsőkréta határán végbement nagy flóraváltozás így maga után vonta az Ammonoideák kihalását. A Nautiloideák ellenben, amelyek a Zsiráf-sörtől az Unicum-brandy-ig mindent elbírnak, ma is élnek, de nem virulnak, mert a pancsok az ő gyomrukat is tönkreteszik.

Az utóbbi két évtizedben a paleoalkohológiai vizsgálatok kiteljesedtek a kőzettan és a geokémia módszereinek felhasználásával. Ezek kimerítő összefoglalását Iszakosi említett könyvében találjuk.

Egyes ásványok alkoholtartalma igen jelentős, így például a turmalin egyik változatát gazdag pilsenit-tartalma miatt sörl-nek nevezzük. A magmás kőzetek alkohol tartalma igen jelentékeny, gondoljunk csak a Tokaj-hegységre. A pacifikus provincia kőzetei bortartalmúak, borofilok. Az atlanti provincia kőzetei sörtartalmúak, söröfilek, míg a kálikőzetek tömény könnyenilló tartalma nagy, ezeket Iszakosi kisüsti kőzeteknek nevezi. A kőzetek alkohol tartalmának milyensége így tektonikai helyzetük függvénye. Ezzel magyarázható, pl. a németek sörfogyasztása, lévén területük régi, letarolt röghegységek összessége.

Törések mentén különösen feldúsul az alkohol. Amerikai geológusok a Rocky Mountains flisszerű képződményeiben megfigyelték, hogy a csúszási nyomok a törések közelében kiegyenesedtek. Ezt a jelenséget csak a részeg kígyó elvének felhasználásával tudjuk megmagyarázni.

Igen érdekes fejezet foglalkozik az abszolút földtani kormeghatározás alkoholos módszerével. A norvég szilur trilobitás paláinak képződéstanát határozzák meg így; ti. a keresztben álló szemű Asaphusok százalékos aránya a mélység függvényében szakaszos változást mutat, meredeken emelkedő maximumokkal, amelyek aszimptotikusan simulnak egy minimumba. Ezeket a maximumokat a kutatók egyértelműen fizetési napokkal hozzák kapcsolatba. A nem eléggé tisztázott adatok pontosabb értékelésében még viták vannak. Barth és Ramberg kéthetes, Adrons havi fizetéseknek tartja a maximumokat. Így a warvkronológiánál is pontosabb módszert kaptunk a kezünkbe.

Végül az utolsó fejezet a műszaki-földtani problémákkal foglalkozik. Megállapítja, hogy a kocsmákat mindig feltárások közelébe kell telepíteni. Klasszikus példája ennek a berezovkai mammut, amelyet egy kis borozó, egy borozovka mellett találtak. Hazánkban ilyen szerencsés érzékkel telepítették a paksi Bence kocsmát. Fontos jellemzője az üledékes kőzeteknek az alkoholáteresztőképesség. Legkevésbé áteresztő a feloxidált vasas agyag, erre vonatkozik a mondás: leitta magát a sárga földig.

Végezetül egy pillantás a jövőbe. Az alkohol aggasztó mértékű elszökése létalapjaiban fenyeget minket. Fel tehát újabb alkohollelőhelyek feltárására!